Szabo Gyozo Toxikoma Pdf 12
10 cucc irányított. És ha sok volt, akkor kurva jók voltunk. Ritkán jutott csak igazán bőven. Vagy úgy, hogy elénk pottyant, vagy pont volt elég lóvénk. Erről eszembe jut az egyik este. Egy csávó felhívott magához egy szénné szívott buli után. A lakására. Persze nem voltam egyedül, két csajjal pörögtem. A gyerek meg bemondta a tutit, miszerint elég komoly mennyiségű kokain van nála. Tehát felcsábított minket. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy valamelyik csajt jól megbassza. Jó esetben mind a kettőt. Nem magyar volt a srác, arabnak tűnt. Kicsit félelmetes volt a szitu. Úgy festett, mint egy kokaindíler. Be voltunk állva. A csajok röhögtek, hát persze, naná, menjünk! A kis gecinek az volt a terve, hogy jól beszívat minket. Az asztalra kitett egy közepes méretű szelencét, amiben nem kevés koksz volt. Csak úgy röpködtek a csíkok. A gyerek is tolta. Engem mindenképpen ki kellett ütnie, hogy a lányokhoz férhessen. Ezzel nem is lett volna baj. De szegény nem tudta, hogy kivel ül szemben. Volt egy csapat: a toxik. Toxikománok. Komák. Toxikomák. És voltam én: a politoxikoma. Ember, nem tudod, kivel gurigázol! A puncik is jól bírták, bizony, a csávó terve egyre távolibbnak tűnt. Még egy csík? - kérdeztem én. Aha. Nem nagyon volt már magánál. És akkor jött a kontraakcióm. Még egy csík? Aha. Akkor már tényleg csak alig volt magánál. Lemattolom a gyereket, és szépen elvisszük a szelencét. Még egy csík? Nem érkezett válasz. Neki a csajok kellettek, nekünk a koksz. Egy percet sem maradtunk tovább a luxuslakásban. Mi is szépen szétcsaptuk magunkat, de még észnél voltunk. Nem volt veszélytelen akció. Ennyi cuccért meg is szurkálhattak volna. Bizony. Szerintem az arabban működött a betyárbecsület. Elismerte a vereségét - találkozott egy tökösebb királlyal, mint ő. És mekkora császárok voltunk! És most a császár papucsban áll, magányosan, és próbál átkukucskálni a szaruhártyáján. Minden homályos és szürke. Csak a homlokomra belülről vetített mozi pörög. Filmes montázs a nagy időkről. Momentumok. Szépek, veszélyesek, ostobák, durvák, értelmetlenek, halálközeliek, de leginkább szégyenközeliek. Nem tudom, ki vágta össze és milyen rendezői elv szerint. A személyre szabott hangvételen kicsit elérzékenyültem. Miket csináltunk? Milyen helyzetekbe kerültünk? Mikor voltam gyenge? És mikor erős? Erősebb, mint a cucc. Mert volt ilyen is. És áll a papucsos király. És befűz a mozigépész. Mehet? Mehet. Több ízben voltam már abban a lakásban. Egy toxi haver kecója volt. Nagyjából azt a mennyiséget bírta, amit én. És pont annyira volt ráállva. Az anyagi hátterünk is közel hasonló volt. Nem lakott messze tőlünk, pár perc autóval, kifelé a városból. A feleségemmel a Wekerle-telepen laktunk. Csodálatos kis házak, zöldövezet, kedves kis utcák. Iszonyat jó környék. Nagyon szerettem itt lakni. A srác pedig egy kicsit odébb. Jó fej gyerek volt, bírtam. Jól elvoltunk. Adott magára, jól öltözött. Képzőművész. A lakása pontosan abban a ritmusban amortizálódott, ahogyan ő. Kezdetben rend volt, vagy csak próbálta a rend látszatát fenntartani, de eljött az a pont, amikor már többé nem lehetett. Eleinte még takarított, vagy legalább a fecskendőket kidobta a kukába. Elmosogatott. Eltüntette a nyomokat. Ez így a normális. Miért kellene egész nap a heroinos kanalakat bámulni? Borzasztóan mutat egy narkós lakása - az a penetra, amit én személy szerint ki nem állhatok. Mégis túltettem magam rajta sokszor.